029 Nagypéntek délután
Sok, nyíló virág, rikító ruhában szerelmes tavaszt él.
NAGYPÉNTEK DÉLUTÁN (2011)
A madárcsicsergés is elült hírtelen.
Beborított a csend, mint puha takaró.
Fuvallat libbentett, szálldosó szirmokat,
hunyt szemhéjamon, szivárvány karikákat
táncoltatott az áprilisi napsugár.
Nagypéntek délután.
Feketerigó fürdött az itatóban, hosszú percekig.
Virágzó, sárga babarózsa bokromon, szikrázó fényben,
megperdültek a piros dísztojások, szellőöleléstől.
Sok, nyíló virág, rikító ruhában szerelmes tavaszt él.
Érezni az ős harmóniát, a biztos kibontakozást!
Várja minden, a reményteli termékeny nyarat!.
E felfokozott, boldog élni akarásban
zavart a csend! Nem daloltak a madarak.
Mintha Krisztust most feszítették volna meg!
Elnémult minden, hírtelen jött egy borulat,
szél söpört át a kerten, rázta az ágakat.
Képzeletemben ekkor megelevenedett.
az a kétezer év előtti, szomorú nap!
|