05-Rigórigmus
Barkát bont a borzos berek,
túr a vakond, gyűl a friss hant,
pöttyös labdát űz a gyerek,
az öreg fán rigó rikkant.
Rigórigmus
Barkát bont a borzos berek,
túr a vakond, gyűl a friss hant,
pöttyös labdát űz a gyerek,
az öreg fán rigó rikkant.
Bámulja a falu véne,
mint álmából felvert medve:
– Füttyős rigó, dió kéne?
Odébb lesz az! – szól nevetve.
Teljesedjen ki a tavasz,
dédelgessen forró nyarunk,
s a termésre nem lesz panasz,
sok-sok földi jót akarunk!
De addig is, rigó koma,
itt az Éden zuga fogad:
kiskertemben víg lakoma,
szedd össze a kukacokat!
Majd ha a nyár szeptemberbe
fordult, s a rút szelet hozza
a sok diót mind leverve,
rátérhetsz a vegakosztra!
Alig űztük el a telet,
de e pezsgés gondot halaszt,
új fény ébred, új kikelet,
fürge rigó, rikkants tavaszt!
|