23- A természet hangja

Bimbózó réti virág harmatcseppes fű halom
Énekel a rét végre halom ez az én dalom
Pici ütem a fülem csukva, amivel a világot hallom
Addig már csak addig hallom amig el nem alszom
A TERMÉSZET HANGJA
Tükröződő árnyékként hatolsz át az ablakon
Tükröződő árnyék a tányéron, az asztalon
Mező virágának is te vagy az éltető csoda
Miattad fénylik nappal minden egyes szoba
Csiripel a madár és lágyan telít meg az élet
Áldom a kezet, aki teremtette ezt a múló képet
Lösz talaj a talpam alatt és becsúszik az újam közé
Most a természet ölel s húz maga köré
Bimbózó réti virág harmatcseppes fű halom
Énekel a rét végre halom ez az én dalom
Pici ütem a fülem csukva, amivel a világot hallom
Addig már csak addig hallom amig el nem alszom
Ha elnyom az álom még álomba ringatva is várom
Felettem ezer féle madár repüljön és szálljon
Fecske farok a kotta kezdete az első ütem
Nem halja más csak a süket fülem
Ölelj, még természet ölelj még addig amig szabad
Feletted az idő telik egy pillanat alatt elszalad
Nem lesz pici ütem nem lesz majd fecske farok
Téged is belepnek majd az öreg réti gazok
Nem lesz tündöklő nap nem lesz bódító meleg
Félve érnek majd hozzád az átfagyott gyerek kezek
Nem lesz majd Pacsirta ó természet nem lesz majd semmi
A leveleidet is majd csak egy utcaseprő seperi
Nyílj, még egyszer réti ének nyílj hagy haljam a hangod
Hagy halja, a világ milyen becsben tartod!
Bimbózó réti virág harmatcseppes fű halom
Énekel a rét végre halom ez az én dalom
|