|
39-Tavaszok lángjai kelnek
Süvítő sugarak perzselő némasága beszél,
Áldott diófáink árnyékában.
Én hallottam, azt mondta: Szép nap lesz
Tavaszok lángjai kelnek
Vershajnal:
/Tavaszok lángjai kelnek: Jaj, ti elbújt szívek!
Színek gyűlnek kopárlátott szemetekre.
Szorongtok most is, nem hogy köszöntenétek.
-Félünk, tán meghazudtol lelkünk tükre?!/
Hát tiszta égre vihart hozol?
Nyugodj meg te átkozott, ki folyton bezárkózol!
Szép nap lesz. Hallgasd!
Harsog a nád, húzza nótáját a patak, s elmentek a varjak.
Szép nap lesz.
Ez már biztos, mert nem találsz boldogtalanság!
Így nem látsz, s nem is figyelek rád.
Szép nap lesz.
Várja lelegelőit a rét, s bevetőit a föld!
Források kúsznak, erdők zúgnak föl!
Hogy szép nap lesz.
S e nap megtanítja érezni azt:
Miként feledtetheti el e táj, ha felkél,
A télen hordott búkat, miket háton hordtak.
Most levetni kéretik bajainkat!
Szép nap lesz.
Hisz nem hullik fagyos égi csepp sem fejemre,
csak zöldvilág ölel.
S nincs szél sem, csak szellők futnak el.
Szép nap lesz.
Ha nem űz el az, mi eddig bújtatott,
s ha nem lesz gondolat, mely visszafog,
hogy láthassa a szem, mi körülvesz.
Szép nap lesz.
Feleresztenek most a megfagyottak:
Volt ki lelkileg volt befordulva,
Volt ki érzelmeit ki sem adta (senkinek).
S most mind odaadóan gyűlölik azt az önmagukat,
Kik egykor voltak.
S ha már levettétek gúnyáitok, hallgassátok:
Süvítő sugarak perzselő némasága beszél,
Áldott diófáink árnyékában.
Én hallottam, azt mondta: Szép nap lesz
Versalkony:
/S nincs most beborult felleg sem,
Hogy hívjon megjátszott halált.
Természet és ember van most csak, tisztán…
Szép nap lesz. Engedj./
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
