68-Virág!-Föld!-Jézus

Szívünkből szívünkbe suhan az álom,
s a gyönyörűség megpihen egy virágon.
VIRÁG!-FÖLD! – JÉZUS!
A naplemente feloldja a kapupántot:
A Lélek erejében – látjuk a lángot,
mely lepkeként rebben a gyertyaszálra!
Szívünkből szívünkbe suhan az álom,
s a gyönyörűség megpihen egy virágon.
Hűs ég fegyelmezi a parázs-paripát,
egésze elhordja a népet a böjtben,
míg favágó-hit aprít szekérre egy tölgyet.
Áhítathajnal!
Fényeskedik a madár,
mely a teremtés ágáról kezünkre szállt.
És úgy árassza éneke a kegyelmet,
ahogy édesanyám tenné elém az ételt,
mi általment engem, télből a tavaszba,
ebbe a sarkantyúzott illat-patarobajba!
Vágtatunk síráson inneni örömmel -:
Temető-gyomrunk a lakodalmi étket
forgatja – áldozott! -, nevetéssel ébreszt!
Látjuk a tömjént, mint tulipánt súg, -
nekünk súg, fülekbe gyón. Hát: élünk!
|