70-Tavaszvárás

Várom a természet ébredését,
a tavasz vidám, derűs éneklését.
Tavaszvárás
Várom a természet ébredését,
a tavasz vidám, derűs éneklését.
Bárcsak érezném a napsugarak érintését arcomon,
Akkor talán elmúlna borús hangulatom.
Sötét felhők nem homályosítanák látásom,
Talán jobban kitisztulna a hallásom.
Hallanám a madarak énekét,
Kik dalolják egy szép, új tavasz ígéretét.
Ekkor majd leveszem a téli sapkát,
Előveszem a varázspálcát.
Virágok száza lepi be majd a rétet,
Megelevenedik a tavaszi élet.
Nézz csak ki az ablakon!
Miért is vagyok én bent ezen a szép napon?
Megérkezett a tavasz, ily borongós hosszú idő után,
Mosolyt fakasztva minden ember arcán.
Utánozhatatlan egyszerű szépsége,
Hívogatóan csábít a természetbe,
S a nap tavasz fénye fátyolként borít be.
|