72-Ősztavasz

Ej tavaszi virágok, rövid pompa végén
gyászosan konyultok lábaitokra megadva
kevély magatokat a nyomuló nyárnak.
Ősztavasz
Engem már megint nem kérdezett senki,
csak sajgó testem iramodna a melegítő
napsugarak után unott ablakomon át.
Ej tavaszi virágok, rövid pompa végén
gyászosan konyultok lábaitokra megadva
kevély magatokat a nyomuló nyárnak.
Újévet ül a szeszélyesebbé lett természet,
büszke hónapok torzsalkodnak egymás asztalán,
kikívánkozik emberies gyarlóságuk álmuk után,
pusztításuk után utánuk marad az enyészet.
Eltéved kedves gólyám e kései havazásban,
otthonát lecserélték idegen betonoszlopfőre,
szeretett fecskéim el ne hagyjatok örökös-örökre,
vidítsatok csiviteléseitekkel létem ősztavaszában!
|