93-Tavaszi festmény

Minden él, s főképp minden vidáman,
Nem véletlen, hogy te is csak a gyönyört látod minden útszéli virágban.
Megérint, végig simít lágy mozdulatával a szellő
Tavaszi festmény
Tavaszodva ismét felejtjük a telet,
Akár egy kedves régi arcot, ki már nem szeret
De betemet mindent a napsütés, elég a búból,
S ahogy a táj újraéled, úgy kezdünk el mi is mindent újból.
A pocsolyából is szivárványszínűen mutat vissza énünk
S még a kék égben is magunk látjuk, ha felfelé nézünk
Minden él, s főképp minden vidáman,
Nem véletlen, hogy te is csak a gyönyört látod minden útszéli virágban.
Megérint, végig simít lágy mozdulatával a szellő
És ezt a pillanatot nem tudja elvenni tőlem senki, sem te, sem ő
Mert elragad egy érzés, számban szabadságízű tavasz,
S minél többet harapok, remélem még sokáig velem maradsz.
|