|
95-A kis hóvirág
A madarak csicsergése vidám dallammá álltak össze,
Elmondhatatlan örömet és boldogságot érzett.
Legszívesebben táncra perdült volna,
A tavaszi nap sugarai hívták a színpadra.
A kis hóvirág
Egy kis álmos magocskát az sem érdekelte,
Hogy a jeges földtakaróját a nap felmelegítse.
Tapasztalatból tudta, a hótakaró még ott lesz,
Ezért gondolta, hogy még tovább pihenget.
Hirtelen riadt fel álmából, érezte: elkésett,
Jeges leple eltűnt, nagyon melege lett.
Sejtjei újra élettel teltek meg,
Ezt az érzést nagyon szerette.
Az áttörés soha nem ment ilyen nehezen,
Olyan érzés fogta el, mintha benne lenne egy ketrecben.
Áttörő sikerét nagy döbbenet koronázta,
Fehér-szürke komor színei helyett, színpompás kavalkád fogadta.
Az a természetes sokszínűség, mint szivárvány az égen,
Volt itt mindenféle virág, szarkaláb, pipacs, és tikszem.
Búzavirág, szellőrózsa és az aranyvessző sárga virágai,
A szeme előtt bontakoztak ki, a fű zöld színének árnyalatai.
A madarak csicsergése vidám dallammá álltak össze,
Elmondhatatlan örömet és boldogságot érzett.
Legszívesebben táncra perdült volna,
A tavaszi nap sugarai hívták a színpadra.
Hóvirágként először tapasztalhatta meg,
Mi az, aminek ő a hírnöke lett.
Minden, amit itt látott számára felejthetetlen.
Tavasz van! Minden sejtjében érezte.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
