96-Tavasz

Kezdetben nem vet semmi véget,
Végre megint láthatok szépet,
Nem szürke, hanem színes képet,
Ami most éled, az az élet.
Tavasz
A Földünkön fagy foszlik szerte,
Hiszen ez a természet rendje,
Nincs, ki ezt kétkedni merje,
Virág nyílik itt is és messze.
Végre már távolodik a tél,
A levél az ágon még facér,
A tavaszi napsütés a cél,
Bár a tél kemény, mint az acél.
Már nagyon igyekszik a tavasz,
Madarak, amiket most hallasz,
Ez az évszak igenis ravasz,
A hátránya is csak egy arasz.
Kezdetben nem vet semmi véget,
Végre megint láthatok szépet,
Nem szürke, hanem színes képet,
Ami most éled, az az élet.
|