101-Isten szemével
Végig nyalábol a tüzes korong hírnöke a tájon,
Mint futótűz az ártatlan hóvilágon.
Érkezik a Tavasz teljes pompájával,
Meleget kér rögvest, nem tűri a havat!
Isten szemével
Végig nyalábol a tüzes korong hírnöke a tájon,
Mint futótűz az ártatlan hóvilágon.
Érkezik a Tavasz teljes pompájával,
Meleget kér rögvest, nem tűri a havat!
Tündék ezreivel táncra kelnek mostan,
Március elseje megérkezett ottan!
Az évnek e napján titkos kertek nyílnak,
Kapujukban zsúfoltság, civakodás robban.
Szebbnél- szebb virágok ékeskednek ottan,
Béka királyfiak brekegnek ritmusban.
Pillangók szárnyait festegetik épp ki,
A tünde kislányok gyerekkoruk élik.
Incsiklandó illat repdes szerteszéjjel,
Virágok ezreit parfümözik épp be.
Tipegő talpak serényen dolgoznak,
Pitymallik javában, mindjárt készen vannak!
Gombák sorakoznak, lökdösődnek, várnak;
Mikor jut sor rájuk? Hát ők mire várnak?
Nagy a zsörtölődés, vicogás, vinnyogás,
A Tavaszt ezzel nagyon felbosszantják…
Morcos szeme mögül, sugárzó kedvesség,
Pajkosan csillapítja őt az apró nép.
Olyan az egész, mint egy álomország,
Ma tényleg az Isten szeme süt ránk!
|