102-Lélek-tükör
Meleg fuvallat libben át az égen,
Ezer színre festi a zöldellő rétet.
A gondviselés ujja húzza az ecsetet,
Meleg napsütést ád az Isten tenyere.
Lélek- tűkör
Meleg fuvallat libben át az égen,
Ezer színre festi a zöldellő rétet.
A gondviselés ujja húzza az ecsetet,
Meleg napsütést ád az Isten tenyere.
Gondosan formálja virágos kertjeit,
A bimbó nyílását vajon ki figyeli?
Honnan tudja minden, mi éppen a dolga?
Miért nem nyílik télen az „istenadta” rózsa?
Tündöklő szemekkel néz ránk a teremtő,
Lelkünk sziporkázó, mindennek örvendő?
Gondozod nap mint nap, gyomlálod a kerted?
A gonosz kártevőket lepermetezed?!
Tavasszal legalább vizsgáld át a kerted,
Akarom mondani a virágzó lelked.
Permetezd le mindazt, mit isten nem tudott,
Szíved ne tápláljon gazt, dudvát, gyomot!
|