109-Májusi gondolatok
Illatos május, hulló virágszirmokkal
borított, szélborzolt útjaidon járok.
Madarak énekelnek, bogarak zsongnak.
MÁJUSI GONDOLATOK
Illatos május, hulló virágszirmokkal
borított, szélborzolt útjaidon járok.
Madarak énekelnek, bogarak zsongnak.
Esővel megszentelt természetoltárom,
Úgy vágyom én is valahogy megújulni,
Kikelet ölében lágyan ringatózni,
s elnyúlva pihenni a friss fövenyen,
Nem vesződve annyi fájó indulattal,
csak amelyik örömhírrel balzsamozza
háborgó, sebzett lelkemet, vigaszt nyújtva
felzaklatott szívemnek újra és újra,
ahogy egy tavaszi gyönyörű bokréta,
mely megvidámítja a nyomasztó magányt.
Ó, jöjj, jöjj, szép május, várlak, térj be hozzám!
Tavaszi derű, pompás május, fogj kézen!
Lépjünk együtt az út tövismezejére,
hogy az elhullajtott szavak kihajtsanak,
s életről meséljen a tegnap és a ma,
hogy hányattatásomban otthonra leljek,
s a családi vihar utáni csendben
meghallhassam végre az Úr hívó szavát,
aki nem hagy el, régen bennem lakik már,
csak fülem süket, szemem vak, s nem látok!
Segíts május, segíts, drága, jó barátom
megújulni zengő-bongó dallamoddal,
hogy világunk zörgő láncait oldhassam!
Mutasd merre az út, mely rögökön vezet!
Jöjj május, s jöjj, bennem élő Istenem!
|