110-Tél a tavaszban
Nárciszillatú felhőiddel
virágos tavasz, mért tűntél el?
Napsütötte bimbók, rügyek
ígéretei dermedtek meg.
TÉL A TAVASZBAN
Nárciszillatú felhőiddel
virágos tavasz, mért tűntél el?
Napsütötte bimbók, rügyek
ígéretei dermedtek meg.
Ó, elátkozott egy pillanat!
A súlyos hótakaró alatt
lombos ágak zuhantak útra.
Mért tettél bennünket csúfra?
Becsaptál sunyi, ravasz tavasz!
A télnek miért adtad magad?
Karjaiba kapott a zsivány?
Csábszavaknak engedtél talán?
Megcsaltál, mint hűtlen szerető,
Elvetted a hitet, az erőt.
Majd megfagyunk, hát ezt akarod?
Ragyogtasd reánk fénylő Napod!
Visszatérsz ugye, tékozló lány?
S nem firtatjuk, merre jártál!
Becsüljük a fényt, az életet!
A tavaszban tél mért született
gondolkodjunk csak józanésszel…
A természet titkát fürkészve
beláthatjuk, sokat vétettünk,
Tönkretettük ajándék Földünk!
Újra tél lett, mihez is kezdjünk?
Ámulunk természet, de félünk!
Reszket a láb, imbolyog a lét,
Hiába fogjuk egymás kezét!
Jajgat a szél, csikorog a hó,
Ez nem álom, hanem a való.
Tavaszi tél, s ily hirtelen?
Nem értjük, hogy mi történhetett!
Ez globális felmelegedés?
Didergünk április közepén?
Földanya sóhajt, mit is tehet,
Temérdek a dolga, emberek!
|