111-Megújulás
Tavaszt ringatsz már az alvó ágakon
Rügycsókoló szellő, langyos lehelet.
Fény győzedelmeskedett az árnyakon,
Illatfelhő leng az álmos föld felett.
MEGÚJULÁS
Tavaszt ringatsz már az alvó ágakon
Rügycsókoló szellő, langyos lehelet.
Fény győzedelmeskedett az árnyakon,
Illatfelhő leng az álmos föld felett.
Jó idő simítja sétálók arcát,
míg szerelmes sóhajjal ébred a lét.
Fagyban görnyedt gyökér nedve indul már
Fák koronáihoz, s az ég felé.
Varázsütésre, mint egy szimfónia,
(Ki a zenekar méltó karmestere?)
Zendül a végtelen, az idő szava,
mint harsona szól, a madarak éneke.
Feltámadt természet, gyógyítsd lelkünket,
Fénykaroddal ölelj, áldó napsugár,
Éber kómában lévő életünkbe
Hozd el végre a gyökeres változást!
Az emberi faj miért oly közömbös?
Vegyünk észre jót, dorgáljuk a rosszat,
Éljünk át boldogságot, sok örömöt,
Bár bánat súlya nyomja vállainkat!
Jöjj tavasz, melegítsd fázó szívünket,
S testünk fájdalom-köntösét lerázd!
Bősz haragunk űzd el, és a hitünket
erősítsd tovább, örök megújulás!
|