112-Télidő tavasszal
De ne gondold, pártolód tél, nem akad!
Lejárt az időd, fuss, míg a perc szabad!
Dühöngő fergeteg, most ne kiabálj!
Csitulj, csitulj! Tavaszt érzek.- Erre jár!
TÉLIDŐ TAVASSZAL
Összekócolt hajakba borzol a szél.
Fák ingnak, virágok borulnak elé.
Kéménygége süvít, riasztó kürtje
a házak tetejéről nyúlik égbe.
Hideget hozol? Jaj, komisz egy idő!
Dermedt szirmok rogytak földre délelőtt.
S hegygerinceken, hol az ég közel,
Hóban fürdik a sziklacsúcs, csend ölel.
Bolondos április tréfát űz talán?
Hóembert építettünk ma délután!
Oly gyönyörű minden, szikrázó fehér,
de a tavaszt elkergetted, csúnya tél!
Nem vártuk, hogy váratlanul visszajöjj,
Csoda volt a Földön, megújult öröm.
Napsugár játszott gyors patakok habján,
S életdalt zengett hegy, völgy, szivárvány…
Mért is gondoltuk, hogy nem térhetsz vissza?
Ugye kiszakadt a tömött tarisznya?
Előosont belőle a jéghideg,
és ily gyönyörű tavaszt megmérgezett.
De ne gondold, pártolód tél, nem akad!
Lejárt az időd, fuss, míg a perc szabad!
Dühöngő fergeteg, most ne kiabálj!
Csitulj, csitulj! Tavaszt érzek.- Erre jár!
|