113-Tavasz
Érkezik tavaszunk! – fecseg a patak,
S hegyről a völgybe kacagva szalad.
Tar erdők nyújtóznak, álmuknak vége,
Ébredő gondolat a szép természet.
TAVASZ
Érkezik tavaszunk! – fecseg a patak,
S hegyről a völgybe kacagva szalad.
Tar erdők nyújtóznak, álmuknak vége,
Ébredő gondolat a szép természet.
Mezők vadvirága fésüli szirmát,
Kegyelemben fürdik az egész világ.
Fényes ég nevet, gyöngyharmatát hinti,
Az élet himnuszt zeng, Istent dicséri.
Hajnali tűz lobban, mint főnixmadár,
A tájra teríti aranysugarát.
Még a lusta rét is sóhajt egy nagyot,
Ha kihunynak fent sorban a csillagok.
Könnyed szárnysuhogás – repül a gólya,
Hangya morzsát cipel, nehéz a dolga.
Dalol a csendben sok énekesmadár,
Munkáját végzi a teremtett világ.
Moccan Földünk méhe ebben a békében,
A mag szárba szökken, mint magasztos élet!
|