114-Tündér tavasz
Tündérleány, drága szép Tavasz,
Cirógasson végre a Nap sugara!
Varázskezedtől ébred a vidék,
Lágy szellő bujkál a fűzfák hegyén.
TÜNDÉR TAVASZ
Tündér Tavasz, már nagyon várunk,
Hol késel annyit, királylányunk?
Vedd fel új ruhádat, mutasd magad,
Virágköntösödből teríts utat!
Tavasz Tündér, büszke, szép leány!
Ott vagy, hol a madár se jár?
Táncot lejts a hideg föld felett,
Derüljön fény és ontsd meleged!
Tündérleány, drága szép Tavasz,
Cirógasson végre a Nap sugara!
Varázskezedtől ébred a vidék,
Lágy szellő bujkál a fűzfák hegyén.
Patak csörgedezik, sziklákon rohan,
A jókedv tombolna, ha jönnél Tavasz!
Szomjas a lelkünk, nyisd ki szemed,
Lehelj ránk csókot, hogy még szeretsz!
Ha tapsolnál egyet, felkel a rét,
Tapsolj hát kettőt, s lesz napsütés!
Cseng-bong az erdő, hív sok madár.
Hol lehetsz? Jöjj elő, huncut leány!
Tündér Tavasz, oly nagyon várunk,
Jó időt hozz, ez minden vágyunk!
Borulj ránk kék ég, kacagj, nevess,
fényes ruhád lobogjon, Kikelet!
|