|
130-Tavaszi varázs
Lágyan hajlongva üdvözlik a növények,
Szerelmes daloktól hangos ezernyi madárfészek.
Az ébredő természet csodáját látva,
Az ember is mosolyogva tekint a világra.
Tavaszi varázs
Ólomlábakon vánszorgó szürke hétköznapok,
Mikor a tél varázsa már rég megkopott.
Magunk mögött hagytuk a szent időszakot,
És mindazt a szépet, amit a tél tartogatott.
Mint egy hosszú álmát alvó
Elvarázsolt, bánat-szép hercegnő,
Úgy reméli a természet is,
Hogy a szabadulás végre eljő.
Levetni az élettelenség láncát,
Mosolyra fordítva hólétől könnyes arcát.
Halk hangon suttogva kiáltja világgá:
Tavasz varázsa, már várok Rád!
Szavait visszhangozzák fák és patakok,
Boldogan daloló, fürge madárrajok.
Hirtelen kósza szellő kél fenn a magasban,
Érkezését egy egész világ lesi titokban.
Lágyan hajlongva üdvözlik a növények,
Szerelmes daloktól hangos ezernyi madárfészek.
Az ébredő természet csodáját látva,
Az ember is mosolyogva tekint a világra.
Ünnepeljünk együtt, távol már a bánat,
Megörvendeztet minket a tavasz varázsa.
Zöldellő erdők, virágos rétek,
A tél szelleme immár végleg búcsút intett.
Öröm és szerelem kel egymással táncra,
Gyöngyöző kacajuk a vidéket bejárja.
Szellemünk szárnyalhat ennyi szépet látva,
Miközben a tavasz karjait ölelésre tárja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
