köszöntő
Menü
Írj nekem
kedvenc vers Tőletek
ytop : Gyöngyvirág
A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt. A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod. Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat. Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata. Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Nézzetek be!
Zene
Aktuális kép
2009. ősz pályázat
00 Pályázati kiírás
Szóljon a vers az őszről. Búcsúzik a nyár, átadva helyét az ősznek, a pihenő természetnek, hogy azután tavasszal újra éledjen, akár a szerelem. Ez a pályázat új verseket vár ebben a kifogyhatatlan témában.
000 Pályázati eredmények, a zsűri tagjai
01 Szeretlek, én
Ismét ősz lett,
02 Várakozás
Sötétedő tájban egy halvány lámpa ég,
03 Búcsú nélkül
A természet színesbe öltözött
04 Őszi képek
A nyári meleg elhalványul, lelankad,
05 Őszesti tájhalál
Eme táj, mi a szülőföld dajkája,
06 Őszi ünnepek
Dideregve álmodja hátára jégtakaróját
07 Elmúlt
Eljött az ősz, s az öröm végetér
08 Változások
csapzott lett, fakó a nyári kert,
09 Elfogy a nyár
Elfogy a nyár, tűnik az őszből
10 Magány
Fonnyadoznak, halódnak a füvek
11 Melankólia
Az alkony ősz hullatja harmatát
12 Őszi mennybolt
Ősz van. Halkuló csendben a világ
13 Párálló homály
Meztelentócsák szerte, kitakarva
14 Rozsdaszínű fények
Tompa, fakult fények a rőt avarban,
15 Várakozás
Isten közeli csend, hakuló magány
16 Változás
Még ifjú fénnyel tűz a nap, de sárgul már a falevél
17 Zarándokvilág
A virgonc szél dombokra hajolva
18 Széllelbélelt, foltos rongyruhában...
Széllelbélelt, foltos rongyruhában járkál a szél,
19 Az első nap
Röppentem a gyűrűző alkonyban
20 Ősz kapujában
Út menti bokrok pirosban, csipkebogyó színe sápad
21 Ősszel, szerelmesen
A szerelem tüze éltet, melenget lelkemben
22 Őszi, sapkás szerelem
S lépteidet halk zizzenések jelzik,futkosnak a falevel ek.
23 A falevél útja
De a tél maga a fegyelem, míg az ősz szertelen
24 Őszi hangulat
Hullatják lombjukat az örök ifjú fák
25 Platánok
Minden évszak a természetben Új és újabb csodát teremt
26 Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből az ősz melankólikus keze
27 Nekem az ősz
Az őszről nekem a szörp, a must, a mámor jut eszembe
28 Őszi naplemente
Aranyló őszi napsugárkoszorú
29 Szebben rebben
Szerda reggel szebben rebben erdő mélyében az ősz
30 Szerelem ősszel
Elmúlik a nyár, a szerelem nem múlik
31 Emlékek
A lelkemben még ősz van, le vagyok maradva
32 Csak egy nézet
Falevélként forgok; vad, süvöltő szélben,
33 Arcod hogyha látom
34 Szerelmes szeptember
Természet, szeretlek, része vagy lelkemnek,
35 Búcsúzó
Néhány falevél maradt csak az ágakon
36 Ősz
Settenkedve ősz járt. Távolodott a nyár.
36 Ősz kosara
Északi szél keze rózsaarcú nyár
37 Őszi rekviem
Köveken nyugvó néma avar,
38 Néma melódia
Az ősz lehelete lángba brította a fák szirmait,
40 Ősz van
Hatalmas alkotó erő - A dicső természet
41 Lángnyelvek
Lángnyelvek. Vörösek, sárgák.
42 Őszi nap
A falevél lehull, mint hullanak a porba a megfakult szerelmeink
43 Őszi vers (1)
Elhullóban az utolsó Levélkoszorú
44 Őszi vers(2)
A természet halkan kattan
45 Őszi vers(3)
A természet Őszi Elmúlóban
46 Egy utolsó pillantás
A természet két csodája vagyunk mi ketten
47 Az ősz birtokában
Különös érzés fog el, hogy e tájon merengek
48 Vadméz
Mázba fojtott naplemente
49 Fátyolka
Gyapjas köd leple leng
50 Búcsú
51 Az ősz
Bújócskázik az ősz, a népszerűtlen hős
52 kivett vers
53 kivett vers
54 Elmúltak azok az idők
Elmúlt a szerelmünk, fáj kimondani
55 Az évszakok, Te és Én
Ősz, falevél, hűvös szél
56 Fél év igazi szerelem
Csókok, ölelések, édes, drága szerelem
57 Őszi csend
Leveleket kézbesít az ősz
58 Őszi dal
Mikor a nyári verőfény már halványuló élmény
59 Őszi kép
Sárgul a falevél ősszel,
60 Őszi álom
Volt egy álmon, s azt álmodtam Hogy az ősz már nemsokára itt van
61 Nélküled
Az ősz jön vagy itt van tán?
62 régi helyett valami boldogabb új
Az ősz beköszöntött
64 Gondoskodás
Levetkőzi zöld ruháját a természet
64 Ősz
Halványan világít a nap sugara
65 Ősszel a természet
A meleg helyett hűvös lesz, jól jár aki szerelmes
66 Halló vén
Halló, vén Ősz bátyó,
67 A rossz tanácsadó
Zordonzöld csuhában ballagott az ősz
68 Zelma fut
a hátom mögül essen az őszi fény
69 Némaság
Izzik az ősz, sárga és vörös
70 Őszi erdő
A legszebb az őszi erdő
71 Oly csendes a táj
Szeptember végén Oly csendes a táj
72 Ősz
Ezer falevél, mint kisgyermek, ha fél...
73 Hulló levelek
Mint száraz falevél a szélben száll messze az égen...
74 Ősz
Az elmúlás öltönyébe öltözik a föld
75 Ősz varázs
Itt cselleng az ősz, már bőrömön érzem
76 Őszi csók
Álmos derengéssel ébred a hajnal
77 Emlékek templomában
Rozsda égette tegnapok lábnyomán csókot lehel rám az enyészet ajka
78 Holt lelkek között
Zúzmarás csókjával ébresztett a reggel,
79 Legyen meg a te akaratod
Egy rongyos falevél a könnyes ablakra tapad
80 Őszi rege
Tűzpiros, narancsszín, azúr és zöld lepke, Pilleként követi szállongó falevél
81 Őszi avar csendes árja
82 Őszi pillanatkép
A fák hűvös sóhajától megborzong a völgy
83 Borongós ősz
A természet nagy ősze meglátogat minket,
84 Ősz
Ősz, mikor hallom, valami megváltozik
85 Öreg kalap
Szeptember a nyárból jó nagyokat harap
86 Ősszel megint
Ősszel megint elhullatjuk falevél-nyarunkat
87 Nász
ősszel megtermékenyítelek, hallotta nyaram télidő szavát
88 A levegőben az ősz
A levegőben az ősz sárszoknyában ropja
89 Elmúlik
Elmúlt a nyár, elmúlt, mint minden,
90 Őszi randevú
Hűvös szél takargatja, altatódalával mély álomba ringatja
91 Őszi riadalom
Fáknak fejéről a falevél lepergett
Dátum-névnap
Csevegjünk
zene video
VIDEO
Kedvec vers tőletek
vali75 : Gondolatok hangfoszlányaBorongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom, Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon. Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye, Festői szépségében pitymallik, ásít éppen. Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom, Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton. Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak, Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad. Méz szőke tincseimen szellő lengedez, Nap csókolta homlokomon redőt keretez. Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek, Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek. Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen, Úttalan utakon bolyongva, elveszve. Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége, Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
