Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
2009. karácsonyi pályázat
2009. karácsonyi pályázat : 94 Karácsonyi hivogató

94 Karácsonyi hivogató

Ilyenkor az ember végtelen békességben él


Karácsonyi hívogató 

Karácsony estéjén, mikor megfogom kezecskéd.

Kettecskén visszük szívünkben a gyertya lángjának fényét,

s családunk igazi szeretetét. Mikor leszórják ránk az angyalok,

a csillogó,  égi csudát, egy pillanatra átráz a gondolat

szeretnek bennünket - csodás érzést adva át - az égiek.

Ma biztosan vigyáznak ránk! Hisz készül a családi koszorú.

Van olyan ember ma, aki szomorú? Ne legyen ezen a napon egyedül senki,

ki ezen a napon szeretve akar lenni, s szeretetet szeretne adni.

Megadatik még, hogy a közösség együtt tudjon

sírni, s nevetni? Hisz a föld leggyönyörűbb ünnepén

lenyűgöz bennünket a fény. Nemcsak a gyertya kanócán,

de még a házak padlásán is boldogság ül szerteszét.

Ilyenkor az ember végtelen békességben él,

s ez a béke a végtelenség mélyén él.

Minden apró  öröm oly jó, a szeretet s a kalács foszló.

Hisz ezt osztogatjuk szét, egymást kérdezgetve:

„Kérsz még?” Ma több száz embercsoda

ajándékot osztogat ide, s oda. A legrosszabb ember is meg tud hatódni,

a csoda szívükbe hatolni, talán csodákra képes.

S az érzés számukra is mézes, nemcsak a legapróbb törpéknek édes

a mézeskalácsba sütött anyai melegség. A süteményekbe belesütött boldogság,

a fán csillan meg fénye igazán. Az apukák örömmel állítgatják,

s faragják a fenyőt, s a pici tipegőt

kinek jellemét már apja gondos karja biztosan tartja.

Az illatok áradata, a sürgés-forgás  csodálata elmaradhatatlan.

Imádom a csillagszóróról lepattanó kis szikrapontokat,

mik az események pontos pergését kitűnően játsszák el,

egy év elmúlását mutatva. Ilyenkor valami mégis más,

még a más népek is ünnepelnek, s a templom előtt gyülekeznek.

Ezen a napon nemcsak a jó emberek, a rosszakarók is jót akarnak,

a jóakarók még ennél is nagyobbat adnak. A mindent tűrő, elviselő tiszta szeretetet!

De csitt, mert valaki engem is meglátogat… Egy angyal hoz most szeretetet.

S ha angyal szól a lélek szaván, hallgass rá, mert most Ő kíván!

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.